Krisztust hirdetjük mindenkinek

 
Az előző évek kommunkációs programjának plakátjaihoz: klikkelj ide
 

A plakát
 Gondolatébresztő
 
Ebben az egyházi esztendőben a Katolikus Egyház plakátjain úton-útfélen egy magot vető kézzel és három szóval találkozhatunk: „Krisztust hirdetjük mindenkinek”. Ha az üzenet értelmét keressük, fel kell ismernünk, hogy a plakáton említett „hirdetjük” csak ránk vonatkozhat, az Egyház tagjaira. Mi vagyunk azok, akikről ez a „reklám” - mely nem valamilyen terméket, hanem a jó hírt akarja „népszerűsíteni” - azt állítja, hogy Krisztus követei vagyunk embertársaink között. Így aztán, ha azt szeretnénk, hogy értelme legyen a média eszközeivel megfogalmazott üzenetnek; ha azt akarjuk, hogy jó szándékú, de az Egyházhoz nem kötődő embertársaink indítást, segítséget, kedvet kapjanak általa valamihez, akkor először nekünk kell azt megértenünk, értelmeznünk és megélnünk. Bennünk és általunk válhat valóban Krisztus-hirdetővé a közösség, melyet ő maga hozott létre, ő szentel meg, és ő adta neki a küldetést is.
 A Katolikus Egyház idei vezérgondolata, mellyel a társadalom felé szeretne fordulni, s melyről ez a plakát is beszélni szeretne: a misszió. A mi hivatásunk nem azonos egyetlen társadalmi intézményével sem, noha valamiként mindegyikkel kapcsolatban van. Nem politikai párt vagyunk, nem kizárólag vagy elsősorban oktatunk és nevelünk, nem is csupán az emberek egészségével vagy mindennapi jólétével foglalkozunk. Nekünk alapvetőbb és mélyebb üzenetünk van, melyet mindenféle eszközzel és területen szeretnénk érvényre juttatni úgy, hogy az elsősorban a személyes kapcsolatok erejével hasson és személyes életünket járja át.
 
 
 
 
 

 Képmeditáció
 
Tegyük mindenki számára jól látható helyre a plakátot, és nézzük néhány percig szó nélkül. A csend előtt tegyük fel a következő kérdéseket:
 - Milyen érzéseket kelt bennem?
 - Kié a kéz a plakáton?
 - Hogyan foglalnám össze egy mondatban a plakát üzenetét?
 A csendet követően mondja el mindenki egy-két mondatban benyomásait, gondolatait.
 
 
 Elmélkedés
 
Ezek a magok felém hullanak!
 A lelkem földjébe.
 Én milyen föld vagyok?
 Útfél? Itt ülök, de amikor hazamegyek, minden érdekesebb dolog leköti a figyelmemet, és el is felejtem, hogy szólt hozzám valaki?
 Kőszikla? Örülök nektek, de visszamegyek a barátaim közé, és jól megvagyok velük úgy, ahogy eddig voltam? Nem adok nekik semmit abból, amit itt kapok?
 Tövises föld vagyok? Átmenetileg fölszabadulok napi gondjaim alól, de nem tudom elengedni és Istenre bízni azokat. Meg kell felelnem a munkahelyi elvárásoknak, a családom, a szomszédaim igényeinek, saját boldogságomnak? Istennek már nem is jut időm megfelelni?
 Vagy lehet, hogy jó föld vagyok? Van bennem jó föld is? Hazamegyek és rámosolygok a szomszédokra, megdicsérem szeretteimet? A munkahelyemen békésen elviselem, hogy nem a leghálásabb feladatot kapom? Hagyok időt Istennek, hogy szeressen, és magamnak, hogy ezt észrevegyem? Talán látszik is rajtam, hogy Isten nagyobb boldogságot tud adni, mint a siker és az elismerés?
 
vagy:
 Kié ez a kéz?
 Nem látjuk. Csak a cselekvést vesszük észre. Azt, amit ad.
 Lendületet, életet, magot, valami kezdetet.
 Felröppennek a szemek, aztán zuhannak a föld felé.
 Felénk zuhannak, és reménykednek, hogy jó helyre kerülnek szívünkben.
 Remélik, hogy befogadjuk őket, hogy növekedhetnek bennünk.
 Titokban még azt is remélik, hogy amikor majd kalászba szökkennek, érett szemeiket tovább osztogatjuk, hogy másokba is beköltözhetnek, mások szívében is jó helyre kerülnek, mások is befogadják őket, és másokban is növekedhetnek.
 Ezek a szemek nem egyszerű búzaszemek: többet jelentenek.
 Nem kell elboronálni utánuk a földet, ha már leérett a termés,
 hanem hagyni kell, hogy teremjenek még, még többet. 
 Addig fognak teremni, amíg jól vigyázunk szívünkben a helyükre.
 Burjánzani fognak, befonnak minden sötét zegzugot,
 és megtöltik élettel annak minden porcikáját, aki hagyta, hogy kalászt bontsanak benne.
 Ez az új élet majd visszakerül a kézbe, amelyből származik,
 hogy a kéz újra vethessen.
 Hiszen minden mag, amely bennünk terem, valójában azé,
 akié ez a kéz.


 

 Mi a misszió?
 Gondolatébresztő
 
A II. Vatikáni Zsinatnak az Egyház missziós tevékenységéről szóló, Ad gentes kezdetű dekrétumában a következőket olvassuk:
 Azokat a sajátos kezdeményezéseket, melyeknek keretében az evangélium Egyháztól küldött hirdetői mennek az egész világra, hogy hirdessék az evangéliumot és meghonosítsák az Egyházat a Krisztusban még nem hívő népek és csoportok között, általában misszióknak nevezzük; a missziós tevékenység rendszerint olyan területen folyik, melyet a Szentszék missziós területnek nyilvánít. E tevékenységnek sajátos célja az evangélium hirdetése és az Egyház meggyökereztetése olyan népek és csoportok körében, melyekben még nem honosodott meg. (AG 6)
 
Ez a meghatározás a missziót egyértelműen a „még nem hívő népek” körében végzett tevékenységként írja le, ami egybecseng a köztudatban élő felfogással. Hiszen amikor missziókról beszélünk, a legtöbb ember először talán még ma is „a vadak megtérítésére” gondol. Mindenre elszánt térítő atyákat képzelünk el, akik a dárdájukat lengető fűszoknyás bennszülötteknek halált megvető bátorsággal prédikálnak.)
 Ugyanakkor ma már Európát, így Magyarországot is missziós területként emlegetik - ebben nem más, mint II. János Pál pápa járt az élen. Nehéz is lenne tagadni az állítás igazságát, hiszen a keresztények száma hazánkban is egyre csökken. A megkereszteltek nagy része pedig nem gyakorolja vallását, nem tartozik közösséghez, ahol igazán megtapasztalhatná Jézus köztünk élő szeretetét. Nekik némiképp más eszközökkel kell továbbadnunk az örömhírt, mint a távoli földrészek lakóinak. A misszió klasszikus fogalma és módszerei tehát nem biztos, hogy mindig elégségesek. Márpedig mi sem nyugodhatunk addig, míg nem teljesítjük Jézus akaratát. Ő azt kéri övéitől, hogy szeressék egymást - erről ismerjék fel őket -, és tegyenek az ő tanítványává minden embert, hogy azok megtapasztalják Isten szeretetét. Ebből a szándékból kell kikövetkeztetnünk a misszió megújult módjait.
 Imádság
 
Megváltó Jézusunk, te ránk bíztad azt a nagy feladatot, hogy mint Testednek, az Egyháznak tagjai, a te küldetésedet is folytassuk a világban. Nagy a feladat, és sokszor nem is tudjuk, hogyan fogjunk hozzá. Szeretnénk megérteni, te hogyan látsz minket, és hogyan látod azokat, akik körébe küldesz bennünket. Kérünk téged az Egyház vezetőiért, akikre a misszió irányítását bíztad, hogy jól megértsék az idők jeleit! Kérünk téged azokért is, akik a missziókban dolgoznak, és egész életüket az örömhír terjesztésének szentelték: adj nekik türelmet, kitartást, belső békét és örömet munkájukban!
 
 
 
 

 www.katolikus.hu/magveto   (részletek)